Micsoda zuhanás

 

Úgy zuhantam feléd

olyan esztelenül,

mint anyahajóba

a japán pilóta.

 

Hancúrozó gyerek

lett a szívem, s ugrál

az őszi esőben,

életem járdáján.

 

Örömöm, kis szürke

verébként, boldogan

szárnyait fürdeti,

pocsolyák tükrében.

 

A rég lejárt időm,

gubancos rugója,

most újra szétpattant

és ketyegni kezdett.

 

---

 

 

 

Két ember a hóban

 

Félig tiszta járdán,

lépve egymás nyomdokán,

elől a lány taposgálta

a pihés hó gunyáját,

a másik meg, utána vonszolta kutyáját.

 

Testben

külön léptek,

lélekben, még együtt

keringett velük az élet.

A szél bolondra vette az időt,

dérbe szedte a férfi szakállát

s a hancurból menekült ebet.

 

Boszorkány-konyhát csinált magából,

égi hamuját keverte a porba,

s bár

az elemek harca

köréjük viharzott,

semmit nem éreztek abból,

ami megváltozott.

 

Forgolódtak,

ha szállt a hógolyó,

gyermekkacaj sikongott mindenütt,

csak

a sarki hóember lett árvább,

mikor felfedezte, didergő magányát.

 

 

---

 

 

Egy szép asszony paradicsom a szemnek, pokol a léleknek, és tisztítótűz a pénztárcának.
(Fontenelle)

 

 

---

 

 

 

 

A vágyakozástól az élvezetig támolygok, és az élvezetekben elepedek a vágyakozás után.

(Goethe)

 

 

 

 

Rodin tavasza 

 

Formázott kő, de mégis, most is él  

bennük a mozdulat. Szinte remegni kész!

Egy halhatatlan láng elszunnyadt metszetét

ringatja, amíg életre nem kél.  

 

Idő nem mossa el ezt az érzést,

Rómeó ostoba, mégis csodás vágyát,

a feledhetetlen éjek Don Juanját,

s a bősz Otelló féltékenységét.

 

Itt reszket bennük furcsa láza még,

megmásíthatatlan e forró hevület,

melyből odaadás és győzelem szület.

 

Szobor a testük, mégis tűzben ég,

feszülten ölelő, vágyálmokat fakaszt,

mert fonott árnyukban, időtlen a tavasz.

 

 

                                 

 

Tavasz 

 

Szeretem a szépet, minden kedvességet,

törékeny madárból, haldokló pihéket,

szép szemek sugarát, egybekulcsolt kezet.

Szeretek még mindent, amit szerethetek.

 

Szeretem a ritka, igazi hűséget,

vallatásra készült lelki képességet.

Néha a másikat szerelemre készen,

szeretem azt, amit tegnap már megéltem. 

 

Szeretem, a tavaszt, virágot, illatot,

ha a szivárványból már a reggel ragyog.

Szeretet sodrása simogat még bennem,

és csak sóhajtozom: szeretem, szeretem...

 

 

 

---

 

 

 

 

 

A férfi boldogsága: "Én akarok!", a nő boldogsága: "Õ akar!"
(Nietzsche)

 

 

 

 

 

 

 

 

A csók a természet bájos kis trükkje arra az esetre, mikor a szavak feleslegessé válnak. 

(Ingrid Bergman)

 

 

 

Oldal: Micsoda zuhanás / Két ember a hóban / Rodin tavasza / Tavasz
*** ÖLELKEZÉSEK *** - © 2008 - 2024 - haiku.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat