*** ÖLELKEZÉSEK ***

Verseim a vágyról, szerelemről, nőkről... magányról

Lángokra születtem - életrajzi regény

Írd a keresőbe:  http://smaragd.hupont.hu


 

cimlap.jpg

 

Látszólag köze sincs a lényeghez 1937-nek, mert én csak 1938-ban születtem. Mégis talál­tam benne izgalmas összefüggéseket. Az furdalt bennem, hogy a mindenség számára, hol és miként kerülhettem szóba, hogyan „fa­julhatott” odáig a dolog, hogy egy kéjes pillanatban… szóval megtörtént, ami megesett, én meg most… itt vagyok!

       A kezdetekhez jóapám – egy évtizedekkel későbbi – megjegyzése vezetett :

        – Te sem ágyban készültél fiam! – úgy vélem ez csak szólás volt, mert kutatásaim egy miskolci bútorozott szobához vezettek. 
Nem tudom milyen október volt akkor, amikor az első, igazán rám vágyódó pillanat megálmodott. Nem tudom, mégis azt gondolom, egy olyan vén­asszonyok nyara lehetett, az utolsó szép természeti csodák napjai, ami még titkolja a búcsúzás fájdalmas pillanatait. Mert minden színes, tobzódik még a létezés, de érezhető mögötte a fák, a virágok utolsó kísérlete az életre. A méltóságteljesen távozó nyár szokásos integetése.

       Valahogy így lehetett! Azért gondolom, mert közvetlen őseim emlékei­ben ez az esemény, valamiért így maradt meg. Ahol a szülők és gyerme­kek sokasága, egy kisebb és egy nagyobb szobában, egy ágyakkal megtűz­delt konyhában éli napjait, új életet nemzeni aligha lehetett. Maradt a rét, az erdő, a megfakult fűszálak, a levelek avarillatú szőnyege és két szerel­mes ember, akiknek ölelésében már létezésem szerepelt.

       Lehet, hogy csodálatosan kék volt az ég. Talán gyönyörű nagy gomoly­fellegek úsztak a mindenség vizén, de akárhogy is volt, mert ha létezik valamiféle lélekvándorlás, akkor bizony engem ez nem a legjobb­kor ért. Őseim aligha gondoltak erre, követték az élet természetes rendjét. De hogy a születés egymásutániságában miért pont nekem kellett követ­keznem, rejtély. Sem az előzmények, sem az azt követő történelmi évek semmi jót nem ígértek.

        Rejtély, hogy büntetésként, vagy jutalomként kaptam, ezt a korszakot? Ők, mindenesetre, az utóbbiban hittek...


 


Eddig megjelent könyveim:

 hosszu_uton.jpg

        Ajánló

     Ezredvégünk groteszk és émelyítő volt. Édessége is: csók íze és halott szaga egyszerre. A keveredő illatok, szagok és színek kavalkádjában nem szivár­ványlik, – dermed a szó.

Rikító rongyú "történelmi" tél van: elsötétített, lehalkított jelenidő.

Ilyenkor az áhítat is olyan, mint a hó: fehér, hideg, és "csillagte­mető" számára a föld. – keményebb fagyot jósol. Beállt vizek jegén néha, a nagy hidegek előtt megárad, és különös fénnyel kezd csil­logni a víz.

A "történelmi" tél enyhüléseiben mégis futja lélekmélyi megnyi­latkozásokra, lévén az alkotó eredendően lírai alkat. Tetten érhető ez, – bár olyan időket élünk, hogy az írás is elnyeri méltatlan büntetését.

„Az igazság, amit szenvedélyesen keres (Mondjon már valaki valamit…). És pontosan az igazság jegyében a lázadás is az értel­metlen pusztulás-pusztítás, az embert, az emberi értékeket, az „ős­elemek” alkotta természetet gyilkoló gonoszság ellen (Háborgó ég alatt)…” – írja kortársa Jeney András

Mindenütt tetten érhető a betűkben „vétkezése”.      

Súlyosbító körülmény nála, hogy gyakran nyersen őszinte, nem cicomázza mindenképpen költőívé a valót: a tények, tények marad­nak, de szépségét is megőrzi a szép. Olvadásról és fagyról szóltam. Nem véletlenül. A szerző írásait ilyen sajátságos áradás-fagyás élteti, és megcsendül a "szabálytalan" sorokban a rím is. Legtöbbször lélek­ritmusa és lélek-harangja van verseinek. Járkál, csenget bennük a szó, írásait olvasva – hallgatva fel kell ébrednünk, bebábozott téli álmunkból, hogy elgondolkodjunk...

      

Cseh Károly

költő, műfordító

disz2.jpg 

           a_nagy_arnyek.jpg

   Előszó helyett

 

Van-e árnyék napfény nélkül? Mielőtt a kedves Olvasó felháborodna a kérdés trivi­alitásán, kérem, nyissa ki – bárhol – ezt a kötetet. Akkor Ő maga fogja a kérdést fel­tenni.

Sőt, a fordí­tottját is: van-e napfény árnyék nélkül? És választ keresve újra és újra fella­pozza majd a könyvet. Mert Né­meth Tibor nem a hamvadó-pislákoló mű­napocskákról és azok langyosában für­dőző, fel- és eltűnő semmikupacok ár­nyékáról, hanem a haló Életről és az élő Halálról ír.

Az élet árnyéká­ról és a halál fényéről. Az „őszi ég csillagáról” és a „szem íriszének salétromos faláról” – egyaránt. „Saslelke” vitorlarepüléséről és a sírról, amire föld helyett már csak a saját maga, fájdalomtól „szár­nyas fehérre” mosott hamuját szórhatja.

Költészetében, tartalmilag és zeneileg összecsengő metaforái­ban az élet-halál egyazon jelenség két különböző létezése – éppúgy, amint a fizikai fény is kettős természetű: anyag, de hullám is. Az előző két kötetére (Ölel­kezések, Hosszú úton) is utalva: gondokat, terheket cipelő vándorlás, de – néha bár keserű – gyönyörök forrása is. Velük együtt az élet: „időfonalon lebegő” halál is. Egy lövés, egy fékcsikorgás, fekete hómezőn társak el­vesztése, megigézett jelenlét, a lélek készülődése. A nagy óra – első? má­sodik? – de egyszer mégis csak utolsó (szél)ütése. Az önmagára árnyékot vető fény metafizikai valósága.

Élet és halál: ugyanaz tehát? Vagy mégsem? Hisz a „haláltól megölelve” is vallja: ha se szekér, se ember nem lesz már – azért „a lelkünk tovább megy”. Verseit olvasva, megyünk vele mi is.

Dr. Jeney András

egyetemi tanár 

 

disz2.jpg

Ajánlott könyveim (1)
Válogatott versek 2001

Ajánlott könyveim (2)
Mini írások az életemről 2003
 
Ajánlott könyveim (3)
Válogatott versek 2003

A KÖNYV CÍMLAPJA Afrikai kalandregény 2009

 A Jel-Kép  

img223.jpgAz én városom...

 
Szeretem ezt a várost!  Lehet, hogy azért, mert itt születem, és emlékek sokasága köt ide. Vagy azért, mert itt élek, s nem csupán lakni, vagy dolgozni vagyok itt. Talán, mert képtelen va­gyok tartósan haragot forgatni ellene, még ha néha borsot is tör az orrom alá. Szeretem akkor is, ha másoknak csupán több  ezer  lakóház,   ha  nincs  is  irigylésre  méltó  szellemi  egysége, és hiányos hagyományainak összetartó ereje. Akkor is, ha egyesek szerint „darabokból álló laza város, amelyet látszólag csak utcák kötnek össze, s nem az egységes akarat.

Szeretem szülővárosomat. Kutatom, keresem történelmében elveszettnek hitt lelke minden rezdülését, és boldog vagyok, mi­kor észlelem, hogy ő is tudja szeretni szülötteit, lakóit, vendégeit.

Ez az én pátriám, szűkebben vett hazám, még akkor is, ha hírtelen növekedésének következményeivel együtt kellett élnem, és „a város társadalmának egyes részei nem eggyé olvadtak Mis­kolcban, hanem együtt vannak Miskolcon. Magam is ta­paszta­lom, hogy egy diósgyőri vagy tapolcai nagyobb büszkeség­gel nevezi meg életterét, mint az aki, mintha valami nehezen ér­telmezhetőt mondana, miskolcinak vallja magát.

Mi tetszett Miskolcon? kérdezem az idegent.

Lillafüred, Tapolca, ... a belváros... jön a leggyakoribb válasz, s az indoklás is csak felületes.

Persze, hogy látom, érzem, tapasztalom: más-más az élet minősége, hangulata, emberi közege a háború után (óta) Mis­kolc­cal egybekapcsolt területeken (Hejőcsaba, Görömböly, Mar­tin/telep/-kertváros, Diósgyőr, Pereces, Szirma, stb.), mint ahogy más élni, lakni a belvárosban, az avasi lakótelepen, vagy a „mis­kolci rózsadomb-on. Megválaszolásra vár az a kérdés is, hogy meddig fogják még mondani: „Miskolc az a városias település, ahol minden második ember nem miskolci. Kap-e új értelmezést az a vélemény, mely szerint: „miskolcivá nem születik, hanem azzá válik az ember”?

Ha csupán ezt a kérdéskört bogozgatnánk, már akkor is ki- tűnne: Miskolc érdekes, felettébb izgalmas város! Tele kérdő- és felkiáltó jelekkel, a jelene épp úgy, mint a múltja.

Véleményem szerint Miskolc igazi érdekessége a felettébb izgalmas jelene. A miskolciság sok apró részletből, más-más él­ményrétegből gyúródik össze. Talán ez a könyv is lehet egy pi­ciny része ennek.  Ezért gyűjtöttük egybe  a  Miskolcról szóló közel 70 költő több mint 200 versét (1800-tól napjainkig). Egy ilyen versgyűjtemény sosem lehet teljes, csak szerény kiinduló­pont. Őrizheti a kezdet gyermekbetegségeit (pontatlanságok, for­ráshiányok, stb). Ritka­sága viszont abban rejlik, hogy ilyen  gyűjtemény nemhogy Mis­kolcról nincs, de egyetlen magyar városról sem készült. Talán ez a lírai  gondolatiság  új színekkel festi meg  a  város lelki  kötésének nagyságát, és egy letisztultabb, cselekvőbb lokálpatriotizmust serkenthet.

...Szép ez a város, de csak a benne élők tehetik felejthe­tet­lenné!

Miskolc „A kultúra fővárosa” cím megpályázása előtt is meg­érett arra, hogy e téma tárházából hiányzó (elmulasztott) lehe­tőségeit bepótolja. Ez a város jól vagy rosszul sáfárkodva so­kat épített és sokat rombolt az elmúlt évszázadok alatt, de érté­kes magja meg­maradt. Napjainkban érezhető leginkább, hogy kikel ez a törté­nelmileg szerteszórt mag, s lassan nemcsak bimbóit, virág­ját is mutatja a világnak.

Neveztük ezt a várost sokfélének. Aki belelapoz a régi idők emlékét őrző monográfiákba, megismerheti, hányféle ar­cát mu­tatta: a 28-as várostól a 999 csizmadiák városán át a nehéz­ipar fel­legvára, vagy a nyitott kapuk városa, végül a kultúra magyar vá­rosa cí­mig.

Kincseket őrzött és tékozolt, mert soha nem volt, nem le­hetett és nem lesz az ország fővárosa, csak egy intellektuális szív volt, ami lüktet, mert szívta magába erején át az ország minden érdemes emberét. Az a tüdő, ami szüntelen világgá fújta és ta­szította, legtöbbször a kor divatjának megfelelően az adott időszak tehetségeit.

Nekünk miskolciaknak az emlékük jutott, meg azok, akik itt maradtak. Őértük égnek a gyertyák, beszélnek most a sza­vak.

Bátran lehet mondani: ez a város helyzetéhez, korához, ha­gyatékának minden apró porcikájához méltó város. Egy olyan művészeti tárház, amiben kimondhatatlan sokféleség és érték­forma található. Van csodálatos színháza, a hozzá tartozó mű­helymunkához rendkívül fontos alkotóterekkel (ka­maraszín­ház, játékszín, színház-múzeum stb.) Reménykedő fiatalok építik a jövőt. Sok száz tehetség ápolja a színjátszás szépségét, a Pécsi Sándor Guruló-színpadtól a diákszínpadokig.

A zenének is csodálatos otthona ez a város. Világhírű Szim­fonikus Zenekar működik a Művészetek Házában. Több ha­sonló színtű, kisebb-nagyobb kamarazenekar tevékenykedik, van Ze­neművészeti Főiskolája, Zeneiskolája, vannak hangversenytermei. 

Operafesz­tiváljának híre régen túlszárnyalt országunk hatá­rain. Miskolc évek óta házi­gazdája a Diósgyőrben megrendezett Nem­zetközi Dixieland Fesztiválnak, Kaláka Napoknak. Lassan szá­mon tartani is nehéz a képzőművészet emlékező, önmegvaló­sító, bemutatkozó he­lyeinek számát: a Miskolci Galéria, külön­böző gyűjtemények, bemutatótermek, múzeumok, stb.

A Csodamalom egyedülálló bábszínháza egy ritka, de min­den korosztály számára varázslatos műfaj, a bábművé­szet otthona.

Bár nincs színházunknak opera tagozata, önálló balett­kara, ami talán pótolható, de a táncművészet különböző válfajai úgy virulnak, mint vendégnek adható friss tavaszi virágcsokor. Szinte hihetetlen, hogy néhány évtized alatt hogy emelkedett a hírnév csúcsára a Ködmön, vagy a Szinvavölgyi Táncegyüttes, ame­lyek ma már sikert sikerre halmoznak.

Számtalan formában él - ebben az arcáról épphogy lemosott ne­hézipari füstvárosban - a folklór, a népi iparművészet szinte min­den formája. Nemcsak programjaik, alkotóházuk is vonzó.

Hagyományápoló szervezetek, egyesületek, alkotókörök, amerre néz az érdeklődő szem.

Van tehát szinte mindennek háza! Van, ahol hasonló él­ményanyaggal szívja a levegőt az, aki oda betér. Mindenkinek van egy kisebb-nagyobb otthona, csak az irodalomnak jutott „cselédszoba”. Miskolc irodalmának nem kegyhelyet kérünk, hanem a többi művészethez hasonló házat. Ahol a régmúlt emlé­két őrizi a jelenben bujkáló gondolat. Nem kávéházakban, pres­szókban bujkáló „ruhabemutatót”. Egy helyet, ahol közhírré téte­tik az érték, összeveszhet egymással az értéktelen, de mind­annyi­szor kiizzadja magából a maradandó gyöngyszemét. He­lyet kér a szépírás minden formája, a zsurnalisztika gondolati­sága, a tudo­mány irodalmisága, az irodalomhoz kapcsolódó társművészetek nyomtatott és verbális anyaga..   

 

Miskolc, 2008. május.                                    

                                                           Németh Tibor

                                                                  költő

-                                                                                                                                                                                                                                           

 

 

                              

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 10
Tegnapi: 2
Heti: 32
Havi: 150
Össz.: 43 264

Látogatottság növelés
Oldal: KÖNYVEIM
*** ÖLELKEZÉSEK *** - © 2008 - 2019 - haiku.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »