Első csókom
Ily szépnek eddig még
egyszer sem láttalak,
ily széthullt szavakkal,
még nem becéztelek,
mert reményét szórva,
felettem átszaladt
egy tavaszi ábránd,
s most nálad kéreget.
Ölelés
A nőkről: Nincs szebb tartalma életünknek,
A szerelemről: A szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain.
Vasgyári este
Kéklő leplét már
bontogatja épp, aranytestéről
az alkonyi ég, s pendelyes, csitri
felhőt etetve,
kibuggyan kacér, rózsaszín keble.
Távolról fojtó
füstöt köhögnek, szerecsen színű,
csikorgó szörnyek, kerekek sírnak;
mint rozsdás rugók,
kopástól sajgó reumás csuklók.
Gyárak monoton
zajszíve dobog, remegve zúgnak
a hengersorok, s a távvezeték
zizegő, konok
igájába tört bősz elektronok.
Lángot kergetnek
hevülő ércek, formába ömlő
sziszegés téved idáig, - de itt -
csókokról mesél,
s egy kacagásról, pletykásan a szél.
Lámpák villannak,
s az ömlő salak fénye az égen
vérvörös tavak tükrébe zárja
a homályt, várják
már a fák és a kamasz ibolyák.
Ezernyi csillag
kap lángra lomhán, ezüstverettel,
s korallszín lobján, szunnyadás dől a
holdfényes tájra,
a bóbiskoló házak falára.
Beszéljünk a nyárról…

A nőkről: A nő átmeneti lény az ember és az angyal között.
Van, ami gyorsan múlik
Ma már nem érzem,
hogy régen, miként is szerettem.
Nincsenek felajzott sikolyok
csendes nyújtózásban
tompán ropogó csontok.
Nem látom a gyönyörű testek
nekem ígért, fénylő-lágy vonalát,
félgömbhalmok telt domborulatát.
Megszöktek a testillatok,
a rafinált szagok,
az öleléshajlamok.
Régi bőrszínemre
veríték terült,
s bujkál a paplanom alatt.
A csókok íze, bár szájszélemen maradt,
lemossa száz étel,
kortyok csurranása,
s minden érzés, a múlt íze csak.
Mint túlvilági létezés,
olyan lett az egész.
Járásuk szerint
Sötétlik két szemed,
mint mikor fekete
fellegek ébrednek,
csak úgy,
a Nap járása szerint..
Veled nem lehetek,
mert a kiszámított
semmi felé megyek,
csak úgy,
a Hold járása szerint..
Megkésett szerelem,
fürdessél végtelen
kék világ kékjében,
csak úgy,
a Föld járása szerint..

(Balzac)

A szerelemről: Ahol nincs te, ott nincs én se.
(Ingmar Bergman)