Te kedves, könnyel álmodott emlékek örök asszonya, csak egyszer adj az átkozott csókodból, úgy, mint még soha. Az ajkad add! - Megöl a láz, itt bugyog már a torkomon, s a vérző szó gyötrelme ráz, de én csak várlak, s álmodom. Nézd, izzad sápadt homlokom, töröld meg, és a gondomon kötözd be kínjaim sebét. Keress meg, ha gyötör a vágy, takarj, ha vinne már a gyász, mert oly jó lenne élni még...
Láttalak…
… ott, hol a hegycsúcs ölelkezik éggel, és a nap pirul bukó szégyenével, ahol otthont kap minden földi homály, s haldokló fényben, csak a szél sírdogál. Ott, hol vízmosta szikla lett a hátad, s a fénylő kövek melleiddé váltak, ezüst mutatta az aranyló mását, színek, illatok ébredező táját. Láttalak… A víz, összeért a kékkel, a nap felébredt örök szépségével, de már, a világ minden változása, láncát cipelte időrabságába.
A nőkről: "A férfi sorsa a nő."
A szerelemről: "Sose mondd azt: "Szeress engem!" Mit érsz vele? Isten is hiába mondta..."
(Paul Valéry)
Re/mix/poétika
- Juhász Gyula: Áldott e bánat... c. verséhez -
Megszépített lelkem, bánat vizén pihent, hagyta énekelnem, éreznem, ami szent. Anna, messze mentél, de mélyen bennem élsz. E bús szerelemnél szívem még mit remélsz? Áldott ez a bánat: tavaszújulása, a síromon kihajt. Egy rejtély-világnak, titok zúdulása, ahol nincs semmi part.
Tévelygés
Nem tudom, szememből mikor hunyt ki mindennapi fényed, s belém miért éget tűzzománc képet, múló létezésed.
Sugarakban múlnak el az emlékeim, csak surrannak, vágytolvaj kényszerek feléd. Keresem a régi csillagképet, melyben minden úgy mozgott, ahogy belénk fogantatott. Földi utak szélén cserjebokor sorsunk, láng nélkül hamvad, közös lábnyomaink égfele haladnak. .
A nőkről: A szerelenben a nő attól születik meg, amit kap, a férfi pedig abba hal bele, amit ad.
.
A szerelemről: A szeretet hiányát az ember soha nem pótolhatja; ám a szeretet minden mást pótol.
(P. Matteo)
Te vagy…
…hegyi úton a pihenő,
egy kunyhó, amely melegével csábít,
s ott veled alhatok.
…lelkem leejtett kendője,
dallam a szóban, éneklő hangszálak
rezegő varázsa.
…Mózes-kosaram, amiben
csendre tanított, megváltó csecsemő,
a dajkájára vár.
A nőkről: A szerelemben a nők legtöbbre becsülik a rablót, nem haragszanak a tolvajra, de megvetik a koldust
A szerelemről: A szerelemnek még bolondsága is nagyobb bölcsesség, mint a filozófusok minden tudománya.
(Jókai Mór)