*** ÖLELKEZÉSEK ***

Verseim a vágyról, szerelemről, nőkről... magányról

 
Te, mit tennél értem? 
 
Felhoznék a mélyből,
vizek sötétjéből,
egyetlen gyöngyszemet,
erdei pázsiton
virító virágról,
harmatból egy cseppet,
mérhetetlen hőség
lávatengeréből,
vakító kék eget,
s az életkedvemet.
... Te, mit tennél értem?
Félig haldoklóként,
megmosnám testedet,
adnék szád szélére
sápadt leheletet,
s mit ellened tettem
bevallanám neked.
Zsörtölődnék veled.
Számon kérném mindazt,
mit csak szíved őrzött,

s eszed elfelejtett.

... Te megtennéd értem?

 

Felejtett szavaid

titkolva, rejteken

kínálnák-e napunk

örömkacagását,

együtt tündöklésben

alkotásom vágyát,

a kihunyt létezés

megváltoztatását?

...Visszaadnád nékem?

 

Ráncosodó kézzel

fogom most a kezed,

nincs rajta gyűrű már;

oly sok költözésnél

valahol elveszett.

A te karikádat

az élet törte szét,

mégis milyen szépen,

egymáson pihennek

szeretetéhségben.

…Ennyit tettél értem!

 

 

                     disz1.jpg

 

 

Mástéli éjben

 

Inogva kavarog, a késve esett éj,

szilánkot hasítva üvegdermedtségbe,

szél fütyörészget a lazán zárt ablakon

céltalan kapkodva tetők kendőjébe.

 

Mikor a lágy pihék csillaggá változtak,

hullani készültek öntörvényük miatt,

tél és föld násza lett, ahogy paplan alatt

milliárd életet szültek a tavasznak.

 

Lélekcsendben ültünk és néztünk kifelé,

csak bámultuk, ahogy pilledő fehérje

fenséges szűzzé vált, menyasszonyos dísze

belibegett az est kolduló fényébe.

 

Beszürkült szemekkel merengett az élet,

ábrándkép billegett egy zúzmarás ágon,

mikor tekintetünk ölelésbe tévedt,

kezedet kerestem, s egy csókot a szádon.

 

 

 

 

 

disz.jpg 

 


f68.jpg

A nőkről: Egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette.

(George Bernard Shaw)

 

 

 

 disz1.jpg

 

29.jpg

 

A szerelemről: Hogy mi a szerelem? Kérdezd az élőtől, mi az, hogy élet; a hívőtől, mi az, hogy Isten.

(Shelley)

 

 

Tetemre hívlak

 

Van, aki bókkal hív,

és teszi a szépet,

mások telefonon,

vagy levélben kérnek,

én csak nézlek féltve,

mert egy öreg ember

nem hív ölelésre.

 

                          disz1.jpg

 

 

Régi világunk

 

Eltűnt a félelem, miben

ugrált a szív, ha bóklásztunk

túl az intelmek határán,  

mert várt felzaklatott vágyunk.

 

A fekete lyuk maradt csak,

s a mindenség éhes szája,

egy végső kalandra hívott,

újjászületésünk várta.

 

Régbolond búvárvágy bűvölt,

és a testünk ígéretét

az örökkévalóságra,

a tékozló percek kérték. 

 

Pedig lassan bezár a bolt.

Szuvenír múltparaziták

feszítik még, a várandós

lábak újszülött járását.

 

Hívnak ismeretlen utak,

titkos szerelmek rejtőznek,

mint ledér mezbeöltözött

fák, és meztelen testkövek.

 

Bolyhos nyílásba becsúszó

gyík látványa csábít még, mint

ravaszul siklik a célig,

de a rés, már más gyíknak int.

 

Bódító illatú dombok

mutatják lankák hajlatát.

Tévelygő kéz űzi társát,

beszopva emlők izzadását.

 

Társas zárkánk terhes ágy lett,

vajúdja a kábulását,

kitárva a sikoltozó,

gyönyöreink anyaságát.



 


f71.jpg

 

 

Weblap látogatottság számláló:

Mai: 22
Tegnapi: 2
Heti: 44
Havi: 162
Össz.: 43 276

Látogatottság növelés
Oldal: 18. Te, mit tennél értem / Mástéli éjben / Tetemre hívlak / Régi világunk
*** ÖLELKEZÉSEK *** - © 2008 - 2019 - haiku.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

Adatvédelmi Nyilatkozat

A HuPont.hu ingyen honlap látogatók száma jelen pillanatban:


X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »