s eszed elfelejtett.
... Te megtennéd értem?
Felejtett szavaid
titkolva, rejteken
kínálnák-e napunk
örömkacagását,
együtt tündöklésben
alkotásom vágyát,
a kihunyt létezés
megváltoztatását?
...Visszaadnád nékem?
Ráncosodó kézzel
fogom most a kezed,
nincs rajta gyűrű már;
oly sok költözésnél
valahol elveszett.
A te karikádat
az élet törte szét,
mégis milyen szépen,
egymáson pihennek
szeretetéhségben.
…Ennyit tettél értem!
Mástéli éjben
Inogva kavarog, a késve esett éj,
szilánkot hasítva üvegdermedtségbe,
szél fütyörészget a lazán zárt ablakon
céltalan kapkodva tetők kendőjébe.
Mikor a lágy pihék csillaggá változtak,
hullani készültek öntörvényük miatt,
tél és föld násza lett, ahogy paplan alatt
milliárd életet szültek a tavasznak.
Lélekcsendben ültünk és néztünk kifelé,
csak bámultuk, ahogy pilledő fehérje
fenséges szűzzé vált, menyasszonyos dísze
belibegett az est kolduló fényébe.
Beszürkült szemekkel merengett az élet,
ábrándkép billegett egy zúzmarás ágon,
mikor tekintetünk ölelésbe tévedt,
kezedet kerestem, s egy csókot a szádon.
A nőkről: Egy nő még akkor is emlékszik az első csókra, amikor a férfi már az utolsót is elfelejtette.
A szerelemről: Hogy mi a szerelem? Kérdezd az élőtől, mi az, hogy élet; a hívőtől, mi az, hogy Isten.
(Shelley)
Tetemre hívlak
Van, aki bókkal hív,
és teszi a szépet,
mások telefonon,
vagy levélben kérnek,
én csak nézlek féltve,
mert egy öreg ember
nem hív ölelésre.
Régi világunk
Eltűnt a félelem, miben
ugrált a szív, ha bóklásztunk
túl az intelmek határán,
mert várt felzaklatott vágyunk.
A fekete lyuk maradt csak,
s a mindenség éhes szája,
egy végső kalandra hívott,
újjászületésünk várta.
Régbolond búvárvágy bűvölt,
és a testünk ígéretét
az örökkévalóságra,
a tékozló percek kérték.
Pedig lassan bezár a bolt.
Szuvenír múltparaziták
feszítik még, a várandós
lábak újszülött járását.
Hívnak ismeretlen utak,
titkos szerelmek rejtőznek,
mint ledér mezbeöltözött
fák, és meztelen testkövek.
Bolyhos nyílásba becsúszó
gyík látványa csábít még, mint
ravaszul siklik a célig,
de a rés, már más gyíknak int.
Bódító illatú dombok
mutatják lankák hajlatát.
Tévelygő kéz űzi társát,
beszopva emlők izzadását.
Társas zárkánk terhes ágy lett,
vajúdja a kábulását,
kitárva a sikoltozó,
gyönyöreink anyaságát.