Karácsonyi boldogság  

 

Erre járt, egy angyallány.

Te voltál. Tündököltél,

mint szentre csókolt oltár.

 

Jégezüst lett az utca:

páros kapaszkodóba, 

ingadozó lábnyomok.

 

Hósipkás házboglyákban

rég vágyott otthon-meleg,

ott bujkált a szeretet.

 

Csillag pihent ünneplőn,

menyasszonydíszes fenyőn,

s egy holnapi fényt remélt.

 

Ajándéka úgy hullott,

hogy adjuk, amit hozott,

a napi örömökért.

 

 

 

---

 

 

Káprázat 

 

Nézegettem én is, a káprázó napot,

azóta a dolgok mind világtalanok.

 

A vaksi sötétben

nem is kergetőznek, 

már csak az illatok.

 

Mért néztelek téged,

mért nem a sötétet,

miért a vakító farkas-fehérséget,

ha láthatatlanul, kevesebb az élet.

 

 

 

 

 

---

 

 

Meddig tart a szerelem? Csak pillanatokat ad nekünk, miközben mi örökkévalóságot követelünk tőle.
(Guy de Pourtálés)

 

---

 

Az életben nincs más szépség, csak a szenvedélyek, a szenvedélyek pedig értelmetlenek. A legszebb és legesztelenebb valamennyi között a szerelem.

(Anatole France)

 

 

 

 

 

 

Fények tánca 

(Hódolat Baráth Judith művészete előtt)

 

Színeid mögött láttam meg a csodát,

hűvös fénye volt, egy fenséges talány,  

csak fogalom, de ezen cikázott át,

minden lebegés, míg táncot járt a lány.

 

Varázspályádra befogtad lelkemet,

ahogy kezedbe pihenni tért a szép,

bennem a forgás, titkon feledkezett,

s így lett a kéklő sötétből fényesség.         

 

Különös dolgok belőlünk születnek,

mégis csodáljuk, amit érte kapunk,

ha visszakéri, hogy másoknak adja,

újra és újra élménykatarzisunk.

 

Küzdelmünk érte olykor heurékus,

és a győzelem, oly sokszor óvva int,

mert tolongunk, hogy elsők között legyünk,

mások álmában, önvágyaink szerint.

 

Míg tetszhalottá vált képi világunk, 

színe szemedben formálja önmagát,

létezést súgva álmokat kívánunk,

te báját adod, s minden varázslatát.

 

Mert lélekgyökér, az érzéki világ!

 

 

                        

---

 

 

Különös érzés 

 

Repülj velem, repülj,

mint madár, ha lebeg,

héja keres étket

ahogy sólymok, sasok

kutatnak távlatok

mögé bújt felleget.

 

Ahogy vándorcseppek

rajzása keresi

a földet, s villám csap

le fára, s utána

tüzek szeretkeznek

emelkedő füsttel,

lángruhás párába.

 

Repülj velem, lebegj,

pihébe öltözött

pitypangos ernyőkkel,

hulló lomb színcsodás

búcsúlengésével.

 

Ahogy nyárdélután

gyermekhad szaladgál  

szökött sárkány után,

vagy a léggömb lebeg  

szivárványéletet,

ahogy fut, s mennyeket

ostromol a kedve,

szállj velem messzebbre, 

mielőtt eltemet  

vágyaim szélcsendje. 

 

 

 

---

Oldal: Karácsonyi boldogság /Káprázat
*** ÖLELKEZÉSEK *** - © 2008 - 2024 - haiku.hupont.hu

Ingyen weblap készítés, korlátlan tárhely és képfeltöltés, saját honlap, ingyen weblap.

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat