Messze hulló szavak...
- rendhagyó óda a szerelemhez -
1. A csodát elvitte, mellőlünk lekésett. Sugarát temetem! Földi léte nem volt, csak ahová vitte, fényévek suhanó, örök rendszerébe. Ez volt a szerelem! 2. Gyűrűzött szép párom, magamra mért hagytál? Kiürült fészkedbe mért is költözködne rigófüttyös madár? Rabnak vert ketrecem keresztvonala közt, a láthatatlanból igyekszem most feléd! Ha hozzád szegődnék, ölelnél-e újra, vagy a vonatunkkal távozó végső csók a semmibe hullna? Minden nap keresek egy régi vérrögöt, de benne sem lelem, a saját részemet... Életperceink már órákban szorongnak. Száz bolond némaság! Inkább most engedj el, soha ne tudjam meg, hogy nélküled is van Örökkévalóság. Azt hiszem, jobb nekem így, bezártan élni, egyik magányomat, másikra cserélni! 3. Szerelem, szerelem… Egy nem rendszerezett, nagy szeleburdiság. Nincs dimenziója, nincs ki bebábozza, földi létezését egy értelmes szóba. Addig, míg nálam van, örök titok marad! Cirógatja kedved, s gondosan keresi, mikor fésülheti, gyöngybefűzött hajad. Pedig te szedheted szét a gubancait, mert a szorítások kevert számrendszere régen fél, hogy kihagysz naponta majd egyet, és azokkal számolsz, amiknek sorrendje veled megegyezett. Réseket keressél, amin lelked kilát! Gondold el gyakrabban: amit kimond a szád, tesz a kezed, valaki segíti, melenget és vezet. Melletted ülök egy távolabbi széken, hívjál csak közelebb. Beszélgessél velem, pizsamákat öltött esti gondolatban, mert messzire tőled, én ugyanezt teszem. 4. A hunyorgó csendben, lehunyt szemét nézném, - kinyitni szeretném, - ráncolt homlokáról bánatát lelopni, régi gondjait is, örökbe fogadni.Szitkoznám a vágyam,nehogy a viruló keblére leheljen,vagy a borzongások táruló hajlatán, lába közé nyúljon, szabadabbik kezem. Amíg gondolatban álmát vasalgatnám, kamaszodó vágyak nőnének felettünk, s együtt borzongatnák eszméletlen testünk. 5. Neked mondom el ezt, akit még keresnek létezésed fonák diszharmóniái. Te már kipróbáltad, milyen a nélküle bizonytalansága, vagy a perceidnek számlált zizzenése, s a kihulló semmi! Benned még élhetnek, csendesen fonódó más értelmezések, s érted vándorolnak, csak köréd hullanak, mint hajnali harmat. Sunyi emlékezés szorítja rím-görcsbe a gondolatokat. Betűk hangyabolya, vergődik vagy szalad, keresik a földet... Fuldokló kis halak..., ezek most a szavak! 6. Ősi ösztön súgta, egészséges kéjek lüktetnek, mint gépek, s hurcolják a gyönyört.. Tudnál-e feküdni egy ágyban mellettem,ha már gondolatban, testünk ezért kiált?Csak perceket kérek, telített sóhajtást,csendes bandukolást a csodák hegyéről,gyengéd, szeretgető, meghitt csillapodást..Csak parányi időt, mielőtt felkelnél,s fürdőszobába mégy,én meg rágyújtanék. Simogasd meg újra, szétzilált hajamat,
csókolni akarlak, hátha az egyiktőlmeztelenebb maradsz.. Mint őzben a kullancs,mint kutya szőrébe százkarmú bojtorján,...ragaszkodjál hozzám.
Megérjük még, meglásd, hogy köszvények nőnek egymást nem érintő, felejtő kezünkben.
A nőkről: A férfi a veszélyben keres magának gyönyört.
/GOETHE/
A szerelemről: Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem.
(Madame Pompadur)