Mindég hiányzik valaki
Kit…kat...kot-tal ugrál, a feketerigó, itt a lábam előtt. Sejtem már, kire vár... A párja jön csupán, fiókája elszállt, ...ő mégis keresi, mert bizony neki is, hiányzik valaki. Nézem a kutyánkat, szájába egy gyerek rejtőzhetne, mégis, hűsége ha elér, a nyalogatása pofonokkal felér. Hatalmas tappancsa matrózcsíkot karmol - ősi szeretetből - mert neki, ugyanúgy hiányzik valaki. Nézegetném holdas, fátyolos éjen át, csillagba öltözött tündérem ruháját, de vágyra szomjas lényt nem találok benne. Pedig most nekem is hiányzik valaki.
Tengelice
Szép, pici madaram, nyitott kalitkából hová vitt az élet? Hol van most az ének, ahogyan csacsogtad közös rabságunkat? Hová is tűnhettek aprócska pihéid, s nekem adott tollad? Hová is, merre is, lelkem melegében bogarászó kedved? Hol szeded fagyöngyöd, ritka kis magvakat? Vergődő szárnyadat ki gyógyítja majd meg, újabb kelepcédből hogyan menekülhetsz? Ha majd visszatéved régi csicsergésed, s nekem szól az ének, csak a szabadságod lesz ellenem vétek.
A nőkről: Egy asszony csak akkor elégedett teljesen, ha legalább tíz évvel fiatalabbnak néz ki, mint a saját lánya.
(Oscar Wilde)
A szerelemről: Nem abban van az élet mértéke, hogy mekkorát tud kérdezni az ész, hanem abban, hogy milyen nagyot tud felelni a szív.
(Ch. Dupoint)
Hiányzó bilincsek
Szorítson kezem bilincse, míg el nem zsibbad, s a vér átbizsereg bőrödön, izgalmamból apró gyöngy hűsítően megkeres, vagy mint sivatagi kő, felhevíti a kezed. Szorítson kezed bilincse, éreznem kell testedet, míg fehérlő ujj hegyén az életem megreked. Egymásból nőtt tenyerünk sorsvonala én leszek, akkor is, ha másért nyúl, maradhassak még veled. Szorítsa kezünk bilincse, a ránk szabott éveket, mert régi kóborlásunk, egy csillaghoz vezetett. Fordítsd napnak arcomat, csak te tudod, hogy lehet. Ne engedj el, ölelj át, ha bilincsem engedett.
Jégszívű lány
Gyötört a perc, melyben jöttél, dermesztő volt a fagyos tél, feljajgatott a fehérség jégszívedből, hogy rámnéztél. Megfagyott már a vágy benned, féltve rejtett száz jégvirág, ajkammal én mégis forró, új szerelmet leheltem rád. Ment a hó, s te vele mentél, félszeg fénnyel a fák alatt, fakó éjben egy árnyalak. Azért, ha kezd hullni a hó, vagy árnyékra fény, ha villan, emléked még visszacsillan.
Férfi és nő: Hogy érthetnék meg egymást? Hisz mind a kettő mást akar - a férfi nőt, a nő férfit.
(Karinthy Frigyes )
A szerelemről: A szeretet lángjaiban a legkeményebb vasnak is meg kell olvadnia.
(Mahatma Gandhi)